Mi, a kiskunfélegyházi Societas aktivistái, munkájának tevékeny résztvevői és irányítói, számos okból látjuk úgy, hogy településünkért tenni, több, mint puszta kötelesség. Ám minden teendőnk közül talán a legfontosabb, hogy Kiskunfélegyházán ma jelentős és alapvető demokratikus szabadságjogok meglétét csupán részlegesen látjuk biztosítottnak: úgy érezzük, hogy szülő- és lakóvárosunkban kifut a talaj a lábunk alól, s mi ehhez nem szeretnénk passzív módon hozzájárulni.
Új alapszervezetünk igyekszik számos lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy mi, kiskunfélegyházi fiatalok, demokratikus önszerveződések, cselekvés révén beleszólhassunk városunk közéletébe, vagyis saját sorsunk alakulásába. Közös érdekünk, hogy így legyen, hiszen jövőnk záloga mi magunk vagyunk.
1. Mi lesz Félegyházával? - A város demokratikus közéletét és a szólás-, illetve sajtószabadságot fenyegető veszélyek
Kiskunfélegyháza városának közigazgatása és közélete, s ez elsősorban az Önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal, valamint a kapcsolódó intézmények tevékenységének az eredménye, egyáltalán nem olyan, amilyennek a hazai demokratikus és önkormányzati hagyományokhoz méltóan lennie kellene.
A várost irányító körök szeretnének minél több területet, a közélettől a gazdaságig, az oktatástól az egészségügyig a saját közvetlen irányításuk alatt egyesíteni. Nem szeretnék sem politikai, sem a civil vagy gazdasági szférában felbukkanó vetélytársaikat az általuk stratégiailag legfontosabbnak ítélt, akár irányító, akár bármilyen egyéb pozícióban látni. Már természetesen kifelé mindennek éppen ellenkezőjét propagálják, a demokratikus látszat fenntartásával és az erkölcsi megkérdőjelezhetetlenség szerepében tetszelegve.
Nyilván nem tehetnek meg akármit - de megteszik, amit egyre bővülő lehetőségeik birtokában tehetnek és ez éppen elég ahhoz, hogy a harmincezer lakosú kisvárosban mind nehezebb és kilátástalanabb legyen élni, dolgozni, létezni.
Az egyik legszembeötlőbb példa az említett tendenciákra talán az, hogy a sajtót, vagyis a nyilvánosságot a szó szoros értelmében eltávolítják még az Önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal környékéről is.Lehetetlenné teszik az ülések dokumentálását (pl.: a tárgyalóterem karzatára száműzik a helyi televíziót), illetve az ezekre vonatkozó információkat csak saját szájuk íze szerint hagyják, legtöbbször csupán a számukra megfelelő sajtóorgánumokban megjelenni (már ami még megjelenhet ezekről), a többieknek pedig teljesíthetetlen feltételeket szabnak arra nézve, hogy mely esetben és hogyan tájékoztathatják a nyilvánosságot.
Mindezen folyamatok vége a civil kezdeményezések ellehetetlenülése, a város gazdasági életének a politikai irányításba való integrálása, egy szinte kiskirályi típusú despotikus helyi politika megvalósulása lehet, amelyre nem egy negatív példát láthattunk az országban a rendszerváltás óta eltelt bő két évtizedben.
2. És mi lesz a félegyháziakkal? - A kórház, a munkahelyek és a családok védelmében
Veszély fenyegeti tehát Félegyházát csakúgy, mint a félegyházi polgárokat. Ezt a számtalan nehézségen és hasonló kilátástalan helyzeten túljutó népet - pontosabban a ma itt élő 30 ezer lakost. Veszély fenyegeti az időseket és a betegeket - mert nem lesz kórházunk, sem egyéb egészségügyi intézményünk, ahol még létezik az aktív betegellátás, s a súlyos eseteket legközelebb Kecskeméten fogadják majd. Ha fogadják és nem küldik tovább még messzebbre. A városvezetés erre vonatkozó koncepciója a félegyházi egészségügy, évente több haldokló és több tucat súlyos beteg életben maradási esélyeinek lenullázását jelenti.
Munkát vállalni és abból megélni is egyre nehezebb feladat Félegyházán. Míg a város irányítása semmit nem tesz a szociálisan mind lejjebb csúszó munkanélküliekért, addig mind többen vesztik el az állásukat. A legkétségbeejtőbb talán azoknak a munkásoknak a helyzete, akik a Ganz-Röck Zrt.-nél dolgoztak, egészen munkájuk tavaly őszi elvesztéséig. Ők és családjaik már eddig is nehéz napokat éltek át, s most még nehezebbek állnak előttük, akárcsak városuk és elszegényedő polgárai előtt.
A családokat említettem, s valóban: azt kell, hogy mondjam, hogy a legnagyobb veszélynek városunk, társadalmunk, hazánk működésének, a magyarság folyamatos megújulásának alapegységei, a családok vannak kitéve. A széthulló, mind szegényebb családok, s azok is, amelyek frissen jöttek létre vagy most formálódnak. A fiatal családok helyzete lesz talán a legnehezebb, hiszen az induláshoz szűkséges minimális lehetőségek is alig járnak ki nekik. S ha ez huzamosabb ideig így marad, ahogy egyre fogynak majd-e családok, ahogy a gyerekek is.
Már pedig, ha nincs család, ha nem születnek gyerekek, s akik felnőttek, a jobb megélhetés és életkörülmények reményében elhagyják a várost, akkor nem vázolható fel kiemelkedő jövőkép Kiskunfélegyháza számára sem.
3. És mi lesz velünk, félegyházi fiatalokkal?
A városban nekünk nem jut elég munkalehetőség, mi vagyunk azok, akik kénytelenek vagyunk elhagyni a Félegyházát, hogy jobb állások, nagyobb megbecsülés után nézzünk, sokszor nem is a megyeszékhelyünkön, vagy a fővárosban, de egyenesen külföldön.
Mi vagyunk azok is, akiknek az érdekeit nem képviselik elég hathatósan, és akikre, nem kis mértékben köszönhetően az új közép- és felsőoktatási törvények, az új munkaszabályozási koncepciók nyomán kialakuló helyzetnek, a következő időkben még annyira sem fognak odafigyelni azok, akiknek ez egyébként feladatuk volna, mint ahogy eddig tették.
Előttünk a következő években két lehetőség fog állni: vagy itt maradunk a városban, hiszen a felsőoktatásba lehetetlen lesz majd bejutnunk, s ha be is jutunk, önerőből lehetetlen lesz teljesítenünk a feltételeket, amelyeket számunkra ott szabnak. Maradnak hát a helyi munkahelyek, ahol így vagy úgy, de meg kell majd tudni élnünk, különben végünk. És persze, hogy ez ne történjen meg, előbb-utóbb felvesszük majd a magunk hiteleit is, amelyeket, jobb esetben életünk végéig törleszthetünk majd, rosszabb esetben eladósodunk, tönkremegyünk miattuk.
A másik lehetőség, hogy itt hagyjuk a várost, sőt, az országot is. Ezt önerőből nagyon nehéz lesz megtennünk, de összekuporgatjuk rá a pénzt, és kimegyünk Ausztriába vagy Németországba, vagy akár Angliába dolgozni. Eleinte nehéz dolgunk lesz, de ki tudja, talán öt-tíz éven belül mégis bejutunk valamilyen ottani felsőoktatási intézménybe. Ám ha el is végezzük azt, valószínűleg, az értékes diplomával és képesítésekkel a birotokunkban, nem fogunk hazajönni, hogy kenyérpénzen nyomorogjunk, hanem kinn maradunk, ahol megbecsülik a képesítésünket, ahol nem kötnek minket röghöz, ahol, ha tényleg sikerül idáig eljutnunk, mindenképpen talpon tudunk majd maradni...
"Elfogy a kútágas, marad csak a kútja, / Meg híres Werbőczy úri pereputtya!" - írja Ady Ülj törvényt, Werbőczy! című versében. Íme Kiskunfélegyháza, több, mint hétszáz esztendős városunk dicső jövőképe a nemzeti együttműködés jelenleg megalapozott rendszerében - elnéptelenedés, eljelentéktelenedés, pusztulás, elszegényedés. S aki tehetne ez ellen valamit, az pedig el fogja hagyni az országot. S lassan-lassan már csak a kiskirályok maradnak meg ezen a vidéken.
Valóban ezt akarnánk, mi kiskunfélegyházi fiatalok?
Persze, hogy nem!
4. Valóban ennyire sötét a jelen helyzet?
Szerencsére még korántsem olyan kilátástalan, mint lesz egy-két, vagy akár öt-tíz év múlva, ha a régi mederben folyik tovább közös ügyeink intézése
A félegyházi Societas nem kongatni szeretné a vészharangot, inkább tenni szeretne valamit azért a városért, amelyet a kiváló, nemzetben és népben gondolkodó szociológus szemléletű író, Erdei Ferenc Futóhomok című dolgozatában, a harmincas években, még Bács megye egyik legfontosabb településének tartott, amely megerősödve és erejében megnövekedve, akár megyeszékhelyi pozíciójú várossá is kinőhetné magát.
Félegyháza helyzetében és lakosságában nagy erő van, ezért reméljük, hogy mielőbb vissza tudjuk forgatni az végzetes irányba mutató folyamatokat.
Azok még nagyon is visszafordíthatók...
5. Mi lenne tehát a mi feladatunk?
Tiltakozunk az említett közérdekeket sértő intézkedések és visszaélések (pl: a városirányítás centralizációja, a közintézmények kisajátítása, a sajtó ellehetetlenítése, a kórház bezárása) ellen. Továbbá minden kezdeményezés mellé odaállunk, amely a település előnyét szolgálja, legyen az pártos vagy civil, mivel fontos számunkra, hogy másokkal szoros együttműködésben tehessük újra naggyá és jelentőssé Félegyházát.
Az ezen ügyek melletti állásfoglalás révén szeretnénk előmozdítani a fiatalok aktívabb részvételét a helyi közéletben és az erre való nevelésüket is. Számunkra ez talán a legfontosabb cél, s ezért szeretnénk együttműködni egyéb városbéli és országos diákjogi, ifjúsági munkában érdekelt szervezetekkel.
Akárcsak más civil arculatú kezdeményezésekkel, ha például kultúráról vagy sportról van szó, Számunkra mindkettő nagyon fontos és központi jelentőségű, ezért szeretnénk a város tehetségeinek gondozásában minél jelentősebb szerepet vállalni.
Kezdetben legfontosabb, de a későbbiekben is jelentős feladatunk támogatni a helyi sportélet fellendítésére irányuló kezdeményezéseket, amelyek munkájába mi magunk is szeretnénk minél aktívabban bekapcsolódni, hogy a város ifjúsága számára ezzel is nyújthassunk, remélhetőleg minél jelentősebb és értékesebb lehetőségeket.
Célunk hosszútávon természetesen a félegyházi fiatalok minél szélesebb rétegeinek összefogása, melyet különböző közösségi programok (pl. az évente megrendezésre kerülő Societas-táborok, vagy a különböző külföldön szerveződő találkozóink a testvérszervezetekkel, egyéb túrák, utak itthon és a környező országokban egyaránt stb.) segítségével szeretnénk növelni. A célunk az, hogy egy remek baráti társaságot hozzunk létre, amely egyben egy tettrekész helyi szerveződés motorját is jelenti majd.
Fontosnak tartjuk továbbá, hogy hangot adjunk minden szinten és formában a családok, a helyi népesedési viszonyok helyzetét javító törekvésünknek, s ha módunk van rá, tenni is ezért valamit. Persze eszközeink száma csekély, e probléma pedig óriási, de reméljük, fel tudjuk hívni az illetékesek figyelmét a problémára, akiknek jóval több lehetőségük van a helyzet befolyásolására - különösen, hogy országos problémáról van szó.
Kiskunfélegyháza még jelen helyzetében is régiójának egyik legszebb városa - ám épp ezért sok teendőnk van, hogy megtartsuk, ápoljuk, gondozzuk jelenlegi állapotában. A városi Societas alapszervezet a demokratikus mellett zöld értékekben is gondolkodik, ezért tartjuk kiemelkedően fontosnak a félegyháziak környezettudatosságának növelését, mert ezen a téren, környezetünk ismeretével és védelmével, megőrzésével kezdődik a helyi ügyek tudatos felvállalása is.
A nagyobb volumenű céloknak is a város épített és természeti környezetéért való tenni akarás kell, hogy legyen az alapja.
Mi nem csak hiszünk Kiskunfélegyháza, a félegyháziak, a félegyházi fiatalok és a környezet jövőjében, de tenni is igyekszünk érte, minden lehetséges eszközt megragadva!
