Mi, kiskunfélegyházi szocialisták és demokraták úgy gondoljuk, Szálasi Ferenc nemzetvezető 1944. október 15-étől regnáló nyilas-diktatúrája semmilyen szempontból nem lehet része semmiféle magyar legitimációs folytonosságképnek. Ez a mintegy fél esztendő alatt az országot már-már apokaliptikus romlásba taszító éra semmilyen nemzeti büszkeségre nem adhat okot. A nyilas hatalom ellensége volt a magyar progressziónak, sőt, minden Magyarországon élő jóérzésű embernek. Ennek fényében igen furcsa arról beszélnünk, hogy egyesek, s nem is oly kevesek, ma szeretnének kultuszt és mitológiát teremteni ennek a nemzetietlen, magyartalan és emberiségellenes diktatúrának.
Ugyanis ma, Magyarországon van egy (sajnálatos módon parlamenti) párt, amely szívesen hangoztatja, hogy a hazánkban élők szétválaszthatóak "igaz magyarokra" és "idegenszívűekre". Van egy párt, amely az egyébként önkényesen kialakított utóbbi csoportot rendre sérti meg azzal, hogy kétségbevonja nemzeti identitását - magyarságát - is. Van egy párt, amely semmit nem tanult a fasiszta és egyéb szélsőjobboldali diktatúrák bűneiből, sőt, ezeket etalonként állítja a magyar társadalom elé, mintegy követendő példaként.
És ez a párt úgy gondolja, bármit kijelenthet, bármit megtehet ennek az "örökségnek" a védelmében. Akár össze is moshatja az említett ötven évvel ezelőtti eseményekben a becsületes magyar emberek, katonák és civilek tevékenységét a nyilas pribékek pusztításával.
Erről az összemosásról, a néha nehezebben, néha könnyebben értelmezhető tények tudatos elferdítéséről van szó, amikor az említett párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom megünnepli, sőt, szinte saját külön bejáratú nemzeti ünnepévé emeli február 11-13-át, a második világháború végén a szovjetek által ostromlott budai Várban rekedt katonai erők kitörését az erődből, mint a Nyilas hatalom egyik nemzetéért tett heroikus lépését, szót sem ejtve az esemény fentebb felsorolt vonatkozásairól, s arról, hogy az ott elesett hősöknek, áldozatoknak többnyire semmi köze nem volt a Szálasi-féle ámokfutáshoz, a nyilasok bűneihez. Nem beszélnek a diktatúráról, mellyel szemben már akkor is minden jóérzésű magyar ember kiált, a baloldali és demokrata Márai Sándortól, Bibó Istvántól és Erdei Ferenctől az olyan magas rangú egyházi személyekig, mint Serédi Jusztinián hercegprímás, Apor Vilmos vagy Mindszenty József püspökök.
A párt prominensei, akik a közelgő évfordulóval kapcsolatban mind gyakrabban szólalnak meg, persze szót sem ejtenek erről, ahogy arról sem, hogy a nyilas közigazgatás tönkretette az országot, hogy a nyilas verőlegények becsületes magyar emberek ezreit gyilkolták meg (köztük a kor egyik legnagyobb formátumú államférfiját, Bajcsy-Zsilinszky Endrét), hogy konzervatív, demokrata és szociáldemokrata politikusokat hurcoltak el, hogy néhány nappal az említett kitörés előtt még zajlott a zsidó lakosság kivégzése, a "Dunába lövése". Szó sem esik arról, hogy nem kis részben a nyilasok országrontó politikájának köszönhetjük azt is, hogy végképp elvesztettük a háborút, s hogy ezért részesültünk olyan negatív megkülönböztetésben a későbbi békekötés idején, amely az ország szovjetizálásához is vezetett. És végezetül ezt se felejtsük el, hogy ez utóbbi folyamat előmozdításában a nyilas verőlegények jelentős része immár az Államvédelmi Hatóság tagjaként támogatta a kibontakozó sztálini államszocialista diktatúrát...
A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezért, bátran állíthatjuk, szégyent hoz hazája nevére, amikor országszerte Szálasi diktatúráját ünnepli, és ismét, sokadszorra, lándzsát tör a fasiszta eszmék mellett, amelyek elfogadhatatlanok minden demokratikus keretekben gondolkozó magyar ember számára.
A Jobbik most Kiskunfélegyházán is megünnepli a Kitörés Napjából egy év alatt hirtelen a Becsület Napjává avanzsált nemzetietlen nemzeti ünnepet. Polgármesterünk, Kapus Krisztián már 2011-ben is lehetőséget biztosított arra, hogy egyenesen a városháza dísztermében kerüljön megrendezésre megemlékezésük, pedig, akkor még rendszeresen hangzottak el kijelentések arra nézve, hogy a fasizmust propagáló párt tevékenysége korlátozásra kerül. Most ugyan "csak" a félegyházi Felső temetőben emlékeznek majd a Jobbik helyi alapszervezetének tagjai (mégpedig február 12-én, vasárnap), de már nem hallunk semmit tevékenységük korlátozásának távlati céljairól. A Fideszes városvezetés visszavonult és a passzivitás álcája mögé menekülve, egyszerűen nem nyilvánít véleményt e több, mint közérdekű kérdésben.
Igaz, két hete még részt vettek a korábban egyébként éppen a "nemzeti radikális" aktivisták által tönkretett, helyén felavatott új, a Holocaust félegyházi 269 férfi-, 341 nő- és 373 gyermekáldozatának emlékére állított emléktábla avatásán, de itt és egyébként sem beszéltek nyíltan a párt és a hozzá kapcsolódó társult szervezetek vidékünkön és városunkban veszélyesen növekvő domináns szerepéről az utóbbi időben. E passzivitással, mely országos szinten is megfigyelhető, a Fidesz, különösen kiemelkedő kormányzati pozíciója birtokában óriási hibát követ el, amely egyébként hosszútávon jól felfogott érdekeivel is ellenkezik.
A szélsőjobboldali mozgalom ugyanis lassan kezelhetetlenné válik, s ennek még nem láthatjuk a következményeit. 1938-1939-ben nem tudhatták még a kortársak, hogy a szélsőjobboldal megerősödése hová vezet majd Magyarországon. Ekkor Szálasiék még csak próbálgatták az erejüket. Ahogyan most a Jobbik is...
Tanuljunk a történelemből s ne kövessük el újra ugyanazt a hibát, amely ráaádásul tragikusnak bizonyult nemzetünk számára...
Mi, jóérzésű kiskunfélegyházi szocialisták és demokraták nem hagyhatjuk, hogy a minden szocialista és demokrata elveivel, céljaival, eszményeivel összeegyeztethetetlen Jobbik Magyarországért Mozgalom megerősödjön, ezért kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy ne csak tettek, hanem már az elvek szintjén is fellépjünk ellenük. Nagyon reméljük, hogy nincs messze az a nap, mikor sem Kitörés Napja, sem Becsület Napja, sem semmilyen egyéb hangzatos jelzővel emlegetett kitalált évforduló örve alatt nem fognak többé nemzetietlen nemzeti ünnepeket ünnepelni Magyarországon.
És ez a párt úgy gondolja, bármit kijelenthet, bármit megtehet ennek az "örökségnek" a védelmében. Akár össze is moshatja az említett ötven évvel ezelőtti eseményekben a becsületes magyar emberek, katonák és civilek tevékenységét a nyilas pribékek pusztításával.
Erről az összemosásról, a néha nehezebben, néha könnyebben értelmezhető tények tudatos elferdítéséről van szó, amikor az említett párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom megünnepli, sőt, szinte saját külön bejáratú nemzeti ünnepévé emeli február 11-13-át, a második világháború végén a szovjetek által ostromlott budai Várban rekedt katonai erők kitörését az erődből, mint a Nyilas hatalom egyik nemzetéért tett heroikus lépését, szót sem ejtve az esemény fentebb felsorolt vonatkozásairól, s arról, hogy az ott elesett hősöknek, áldozatoknak többnyire semmi köze nem volt a Szálasi-féle ámokfutáshoz, a nyilasok bűneihez. Nem beszélnek a diktatúráról, mellyel szemben már akkor is minden jóérzésű magyar ember kiált, a baloldali és demokrata Márai Sándortól, Bibó Istvántól és Erdei Ferenctől az olyan magas rangú egyházi személyekig, mint Serédi Jusztinián hercegprímás, Apor Vilmos vagy Mindszenty József püspökök.
A párt prominensei, akik a közelgő évfordulóval kapcsolatban mind gyakrabban szólalnak meg, persze szót sem ejtenek erről, ahogy arról sem, hogy a nyilas közigazgatás tönkretette az országot, hogy a nyilas verőlegények becsületes magyar emberek ezreit gyilkolták meg (köztük a kor egyik legnagyobb formátumú államférfiját, Bajcsy-Zsilinszky Endrét), hogy konzervatív, demokrata és szociáldemokrata politikusokat hurcoltak el, hogy néhány nappal az említett kitörés előtt még zajlott a zsidó lakosság kivégzése, a "Dunába lövése". Szó sem esik arról, hogy nem kis részben a nyilasok országrontó politikájának köszönhetjük azt is, hogy végképp elvesztettük a háborút, s hogy ezért részesültünk olyan negatív megkülönböztetésben a későbbi békekötés idején, amely az ország szovjetizálásához is vezetett. És végezetül ezt se felejtsük el, hogy ez utóbbi folyamat előmozdításában a nyilas verőlegények jelentős része immár az Államvédelmi Hatóság tagjaként támogatta a kibontakozó sztálini államszocialista diktatúrát...
A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezért, bátran állíthatjuk, szégyent hoz hazája nevére, amikor országszerte Szálasi diktatúráját ünnepli, és ismét, sokadszorra, lándzsát tör a fasiszta eszmék mellett, amelyek elfogadhatatlanok minden demokratikus keretekben gondolkozó magyar ember számára.
A Jobbik most Kiskunfélegyházán is megünnepli a Kitörés Napjából egy év alatt hirtelen a Becsület Napjává avanzsált nemzetietlen nemzeti ünnepet. Polgármesterünk, Kapus Krisztián már 2011-ben is lehetőséget biztosított arra, hogy egyenesen a városháza dísztermében kerüljön megrendezésre megemlékezésük, pedig, akkor még rendszeresen hangzottak el kijelentések arra nézve, hogy a fasizmust propagáló párt tevékenysége korlátozásra kerül. Most ugyan "csak" a félegyházi Felső temetőben emlékeznek majd a Jobbik helyi alapszervezetének tagjai (mégpedig február 12-én, vasárnap), de már nem hallunk semmit tevékenységük korlátozásának távlati céljairól. A Fideszes városvezetés visszavonult és a passzivitás álcája mögé menekülve, egyszerűen nem nyilvánít véleményt e több, mint közérdekű kérdésben.
Igaz, két hete még részt vettek a korábban egyébként éppen a "nemzeti radikális" aktivisták által tönkretett, helyén felavatott új, a Holocaust félegyházi 269 férfi-, 341 nő- és 373 gyermekáldozatának emlékére állított emléktábla avatásán, de itt és egyébként sem beszéltek nyíltan a párt és a hozzá kapcsolódó társult szervezetek vidékünkön és városunkban veszélyesen növekvő domináns szerepéről az utóbbi időben. E passzivitással, mely országos szinten is megfigyelhető, a Fidesz, különösen kiemelkedő kormányzati pozíciója birtokában óriási hibát követ el, amely egyébként hosszútávon jól felfogott érdekeivel is ellenkezik.
A szélsőjobboldali mozgalom ugyanis lassan kezelhetetlenné válik, s ennek még nem láthatjuk a következményeit. 1938-1939-ben nem tudhatták még a kortársak, hogy a szélsőjobboldal megerősödése hová vezet majd Magyarországon. Ekkor Szálasiék még csak próbálgatták az erejüket. Ahogyan most a Jobbik is...
Tanuljunk a történelemből s ne kövessük el újra ugyanazt a hibát, amely ráaádásul tragikusnak bizonyult nemzetünk számára...
Mi, jóérzésű kiskunfélegyházi szocialisták és demokraták nem hagyhatjuk, hogy a minden szocialista és demokrata elveivel, céljaival, eszményeivel összeegyeztethetetlen Jobbik Magyarországért Mozgalom megerősödjön, ezért kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy ne csak tettek, hanem már az elvek szintjén is fellépjünk ellenük. Nagyon reméljük, hogy nincs messze az a nap, mikor sem Kitörés Napja, sem Becsület Napja, sem semmilyen egyéb hangzatos jelzővel emlegetett kitalált évforduló örve alatt nem fognak többé nemzetietlen nemzeti ünnepeket ünnepelni Magyarországon.
Ezért is tesszük tovább kötelességünket:
Eszik Bence
Societas Bács-Kiskun Megyei Területi Szövetsége, Elnök
Horváth Tamás
MSZP Kiskunfélegyházi Szervezete, Alelnök
Zakariás Csaba
Societas Kiskunfélegyházi Szervezete, Elnök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése